Harmadszorra is visszatértek a Transformersek, a remek első rész, és a gyenge második után. A hangosan nemet kiabálva rohanó Sam Witwicky és a furcsa Simmons ügynök ismét tiszteletét teszi az óriásrobotok oldalán. Megan Fox karaktere, Mikaela viszont eltűnt, s helyette Rosie Huntington-Whiteley személyében kaptunk új jónőt.

És rögtön itt az első probléma. Nyilván Megan Foxot sem a hihetetlen mimikájáért és kifejező színészi játékáért szerette a nép: jól nézett ki, és pucsítva szerelte az autó motorját, combközépig sem érő sortban szeletelte fel láncfűrésszel az Álcákat, izzadtan, mocskosan vontatta a lesérült Űrdongót, hogy kooperációs módban zúzzák szét az ellent. Ehhez képest Rosie karaktere egy angol úrilány, aki amellett, hogy egy potenciális házisárkány, nem is néz ki olyan jól, mint az elődje, és semmifél kémia nincs közte és főszereplő Shia LaBeouf között. Nyilván az sem segít, hogy a karakterépítés sem zajlik közöttük, nem tudjok, hogy mitől dúl a love a két tökéletesen eltérő ember között. Ez legalább meg volt Megan Foxszal, mégha tökéletesen sablonosan is. Külön vicc, hogy Carly szerepe a végső csatában kimerül annyiban, hogy verbálisan felpofozza a depressziózó Megatront, hogy az mi a fenének hagyja, hogy parancsolgassanak neki.

Megatron. Az első rész ultimate gonosza, az Álcák ura, Cybertron császára, mint valami rossz drogos csúszik le egyre mélyebbre. Már a második részben is egy nagyobb és gonoszabb "Bukott" nevű masinának jelentett, de a hamadik részre minden méltósága oda, amikor Optimus elődje és régi jó barátja, a nagyobb jó érdekében emberkereskedővé lett, despota Sentinel csicskája lesz, aki maga is Autobot. Mert bizony ez a nagy csavar: akiket a jófiúk feltámasztanak az előző részben a szeretet erejével (vagy valami hasonlóval) megszerzett Irányítás Mátrixának segítségével, arról kiderül, hogy áruló. Méghozzá meglehetősen ostoba áruló, mert egyrészt nem fogadja el a neki felajánlott csodálatos ereklyét, amivel visszahozták az élők közé, ahogy nem fogadja el az Autobotok fővezéri pozícióját sem Optimustól (pedig még a Kocka-szilánkot is biztos megkapta volna ha szépen kéri). Másrészt jó látványosan megmutatja kinek az oldalán is áll, amikor lezúzza az Autobot-Humán egyesült haderők irányítóközpontját, igen látványosan, de különösebben nagy veszteségek nélkül, a jók oldaláról nézve.

Az a terv ugyanis, hogy előbb egy rakat Álcát (akik eddig a Holdon lógatták a lábukat), majd magát Cybertront ideteleportálják a csodálatos teleportálócölöpök segítségével, amik a Transformers univerzum legújabb csodafegyverei az Kockát és az Irányítás Mátrixát követően. Ezeket Sentinel találta fel, és arra jók hogy... hát 'nomen est omen' teleportáljanak velük dolgokat (hmm, az előző rész krákogós-szenilis transformerse minden különösebb csodaeszköz nélkül nyitott "űrhidat" a Közlekedési Múzeum és az egyiptomi sivatag között, de mindegy). Szóval idejön Cybertron, a bolygó, a hatmilliárd ember meg átmegy oda, és újjáépíti azt, amit a metál alapú életformák leromboltak a polgárháborúban.

Persze Optimusék ezt nem hagyják, és habár van egy olyan időpillanat, amikor jól becsapják az összes 4 évesnél fiatalabb nézőt, és elhitetik velük, hogy az Autobotok a játékidő felénél mind jól meghaltak, ők visszatérnek, és az első részből ismert katonák, plusz pár új ember segítségével kinyírnak minden Álcát a megszállt Chicago-ban, Sentinelt és Megatront beleértve.

Na, de hogy kitérjek a pozitívumokra: Simmons nem szerepel annyit, amennyit az előző részben, ő sajnos csak a 2007-es filmben volt vicces, amikor még tényleg ügynök volt. Személyi asszisztensének fogadja viszont erre a részre Dutchot, a pszichopata német csodaügynököt, akit a zseniális Alan Tudyk alakít - zseniálisan. Meg jelenik a vásznon még a Buzz Aldrint alakító Buzz Aldrin, akit kicsit szomorú filmben haknizva látni, de hát ez van. John Malkovichra érvényes ugyanez, túl tehetséges ő ehhez a filmhez, és hiába alakítja nagyszerűen Sam új, szolárium-piros főnökét, tökéletesen felesleges az egész karakter. Nem úgy, mint a Grey's Anatomyból átszökött Patrick Dempsey, aki szintén remekül alakítja az aktuális emberi gonoszt, aki inkább átáll és meghunyászkodik, mint hogy harcoljon és esetleg meghaljon. Viszont Frances McDormand karaktere, a kurva fontos ember Washingtonból úgy szar ahogy van, röhejes és kész. Ez nem a színész hibája, hanem az íróké.

De pozitívumokról volt szó: a zene továbbra is csodálatos, a látvány remek (én 2D-ben néztem, mert én úgy szeretem), a robbanások és az akciók szintén nagyon remek zúzásokra sikeredtek, persze mindenféle realizmus és logikát mellőzni kell. A CGI meg tökéletes.

Összességében viszont negatív véleménnyel vagyok a filmről. A történet baromság, tele van logikátlanságokkal (a Földnél százszor nagyobb Cybertron, a féreglyuk amin átkukucskál, és a fekete lyuk ami elnyeli, mind semlegesen hatnak bolygónk pályájára), a poénok nem viccesek, a patetikusság meg inkább röhejes (az alapítóatyák szobra végi meg optimust a golyózáportól, és ahányszor hősiesség van, a háttérben lobog az amerikai zászló). Ezek terén az első rész mind messze felülmúlta ezt, csak úgy, mint a karakterek és főleg a hangulat tekintetében.
Annak ajánlom ezt a filmet, akinek a második rész tetszett, jobban bukik a szőkékre, mint a feketékre, és ki akarja kapcsolni az agyát két és fél órára, hogy üveges tekintetében robbanások fénye tükrözzön. A lányok nem fogják élvezni.