Ha valaki kíváncsi, hogy milyen kalandokba keveredhet egy két lábon járó amerikai zászló a második világháborúban, annak csak ajánlani tudom az Amerika Kapitány című Marvel filmet. Egyébként - hacsak nem képregény rajongó a tisztelt néző, érdemes megfontolni, hogy beül-e rá a moziba. A Vasember és a Thor után ez a film sajnos gyengécskére sikerült, noha a pocsék Hulk filmek bármelyikét kenterbe veri. Nem azt mondom, hogy az Amerika Kapitány rossz lenne... csak olyan semmilyen. Átlagos. Fájóan.

Nyilván nem feledkezhetünk meg a tényről, hogy a Marvel a nagy szuperhőscsapatának, a Bosszúállóknak az eredettörténetét meséli el, és mint ilyen a film teljesen megállja a helyét. Noha fájóan sablonos a történet, és a bölcsességek, amiket elsütnek benne (a kisemberből lesz a hős, "csak az becsüli az erőt, aki tudja milyen gyengének lenni"), de könyörgöm, végül is mit vártunk egy olyan filmtől aminek az a címe, hogy Amerika Kapitány. Ezt. És robbanásokat, és hihetetlen hősiességet, és önfeláldozást, önmegkérdőjelezést, majd egy halott jóbarát örökérvényű tanácsának engedelmeskedve önmagunk újboli megtalálását: "Ne tökéletes katona akarj lenni, hanem önmagad. Egy jó ember." Furcsa kettős érzésem van ezzel a filmmel kapcsolatban, mert tudtam, hogy az összes "hollywoodi sablont" el fogják sütni, de megdöbbentett, hogy ennyire pofátlan módon, minden eleganciát nélkülözve. Egyébként képregény filmhez képest meglepően sok a lelkizés és kevés - valamint nem is különösebben magával ragadó - az akció, szóval aki az önfeledt zúzás kedvéért nézné meg ezt a műremeket, annak ajánlom inkább, hogy nézze meg az agyzsibbasztó Sucker Punchot.

A látványvilág egyébként teljesen rendben van, a fakó színek, Amerika Kapitány egyenruhája mind-mind rendben van, meglepődtem amikor a Call of Duty Price kapitánya is visszaköszönt a filmvászonról (érti aki érti, hogy miről beszélek). A gyenge pont viszont a Hydra volt, akik voltak inkább szánalmas farsangi bohócok, akik hasonlóan épkézláb karakterek, mint az eredeti Star Wars trilógia rohamosztagosai. Semmi képen sem érzi őket az ember felsőbbrendű, német elitkatonáknak. Az egész trásaságban egyedül Vörös Koponya az, akinek van sütnivalója, de ő sem az a hihetetlen mesterelme, mint akinek mondják. Féleszű ő a bolondok között. A Heil Hydra dubla-ököllendítéses köszöntésen meg hangosan felröhögtünk.

A szereplők között mindenki tisztességesen alakít, kicsit sajnálta Hugo Weavinget és Tommy Lee Jonest, akik kisujjból hozzák a szerepeiket - tigrisek ők ketrecbe zárva. A zene nem volt különösebben maradandó, a poénokból is egyedül Tony Stark apja volt az, aki a legkevésbé is vicces volt.

Szóval az egy átlagos film volt, amirők nagyon nehéz írni, mert annyira semmilyen. Adok rá egy kettes érdemjegyet, mert nagy baj nincs vele, és ez az egyetlen pozitívuma.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.