Ha megnézi a Harry Potter sorozat záródarabját, számos kérdés merül fel az emberben, főleg, ha olvasta a könyvet. Miért változik Voldemort nagyúr konfetti esővé? Miért nem kapunk magyarázatot arra, hogy a Harry Potter világ mágiája milyen alapelvek szerint válik a Disney mesefilmekhez hasonlatossá? Miért repked Harry és a Sötét Nagyúr, miközben igyekeznek felfedezni a másik testét? Miért maradtak ki a könyv legjobb jelenetei, és miért kerültek bele a legszarabbak (lásd epilógus)? A válasz mindig ugyanaz: így látványosabb.

Mert bizony a Harry Potter és a Halál Ereklyéi Part II-ben mindent és mindenkit alárendelnek a látványnak. A történetet és az érzelmeket csak annyira bontják ki, hogy eldöcögjön a film. De végső soron, ha aközött kell választani, hogy:
1. Harry Potter végre megérti Dumbledore tervét, és azt egy iszonyat kínos, de közben iszonyat laza módon előadja, és ezen felül még szemlélteti is az igazát, hogy egy olyan védőbűbűjt nyom az egész Roxfortra, mint amivel az anyja védte meg.
2. Egymás fejét simogatva repülnek át kétszer a roxforti ingatlan felett és közben próbálják megharapni a másikat...
Nos akkor sajnos a második eset nyer.

Be kell vallanunk: Harry Potter és a Halál Ereklyéi már könyvformátumban sem volt éppen eredeti, ha a történetet nézzük. Az öreg, jóságos varázsló, akinek titokzatos a múltja, meghal, de így vagy úgy visszatér még bölcsességeket mondani elindítja hőseinket egy borzalmasan veszélyes küldetésre, aminek a célja olyan tárgy, tárgyak elpusztítása, amelyek önálló akarattal rendelkeznek, megfertőzik viselője gondolkodását, mert a Sötét Úr a lelke egy darabját kötötte hozzájuk, hogy azok hatalmának/halhatatlanságának forrásául szolgálhassanak. Noha a Sötét Urat már látszólag elpusztították a múltban, ezen tárgyak segítségével sikerült gyengébb formában, de visszatérni az élők közé és újra testet ölteni. A jók szövetségéből nem mindenki éli meg a végső csatát, ami nem más mint egy elterelő manőver, időhúzás a titkos küldetésben járó főhős számára, akinek fondorlatos tervére csak akkor jön rá a Sötét Nagyúr, amikor már túl késő. A főgonosz ott követi el a legnagyobb hibát, hogy beszűkült gondolkodása révén képtelen felfogni, hogy nem minden az ő logikája szerint működik.

Ez most a Gyűrűk Ura, vagy a Harry Potter? Arról nem is beszélve, hogy ez az egész önfeláldozás és harmadnapra feltámadás mennyire jézusivá teszi a figurát.

Az akcióorgia viszont teljesen rendben volt, sőt. Ugyan volt egy két feleslegesen felturbózott momentum (Bellatrix cafatokra robbanása Weasly mama keze által, elképesztően szar CGI segítségével, vagy ugyanez jobban kivitelezve a Sötét Nagyúrral), de nagyrészt csak dicsérni lehet a látványt. A védőpajzs, a dementorok, a táltostűz, McGalagony és Piton párbaja, valamint a fiatalember, akit kihajítanak az ablakon, amelyiken épp bejött - mind mind remek. Noha magában az ostromban is voltak eltérések az eredetihez képest, ez csak néha volt zavaró, gyakran jót tett. Ez nem vonatkozik Harry és Voldemort párbajára, az röhejes és felesleges volt, valamint egyáltalán nem tartogatott a folyamatos akciózás után semmiféle katarzis élményt.

Pozitívumként említeném meg a film humoros oldalát. McGalagony professzor kislányos öröme, hogy végre életre kelthette Roxfort szobor és páncélgyűjteményét remek pillanat. De hasonlóan jó, amikor Harry Potter előadja a Dumbledore Seregének, hogy mit is keresnek pontosan. De a legnagyobb poén valószínűleg a 19 évvel később c. epilógus, ami a könyvben fájdalmasan felesleges és kínos volt. Ezt sikerül tökéletesen kifigurázni a középkorúnak sminkelt Harry, Hermione, Ron, Ginny, Draco képsorral.

A színészi játék jó volt, McGalagony, Voldemort és Piton zseniálisak, a többiek is rendben vannak, egyedül Aberforth karakterét éreztem súlytalannak - nyilván esély sem volt nagyot alakítani az alatt egy perc alatt. Kár, hogy épp emiatt nem tudjuk meg a Dumbledore család valódi történetét.

Az utolsó (cinikus kérdőjel: ?) Harry Potter nagyon látványos, de rossz film lett. Kár, hogy a 3D megkövetelte látványorgia megint tönkretesz egy remek lehetőséget, de ez nem sok ember érdekelhet a stúdiónál, a lényeg az, hogy így is bevételi rekordokat tudnak döntögetni.

Ja, és a halálfalónak maszkírozott, szakálas Ronnál, és a sötétmágusok gút ruhájában rohangáló Hermionénél kevés királyabb dolog van az Abszol Úton túl.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.